2014. május 7., szerda

Komfortzóna

Délután Szabolccsal:
- Anya, egyre jobban szeretem ezeket a zenéket (épp Europe szól).
- Tán mert jók?
- Igen. És az Ákost is utáltam, de már nem. Hogy lehet ez?
- Sokat hallottad, és olyan mint a drog.
- Nem lehet abbahagyni?
- Valahogy úgy.
- Mert az Ákos nagyon jó, ugye?
- Igen. Én tudom.
- A Bon Jovi is nagyon jó. Miért ez a neve?
- Mert a családnevéből alkotta meg az együttes nevét. Bongiovi- Bon Jovi.
- Ez jó. Te meg régen Jovi néni voltál, ugye?
- Igen. Pár haverom így hívott.
- És úgy néztél ki mint most a Kira. De ő nem szereti a Bon Jovit.
- Nem baj, viszont szereti a Metallicát.
- Én még a Tankcsapdát is szeretem.
- Tudom. Én is. És még 3 és fél hét van az Iron Maiden koncertig (!!!)

Rájöttem a napokban arra, hogy nem az a gáz, mikor hatszázszor megkérdezik, mi történt veled (esés, sebes arc), hanem az, mikor nem kérdezik. Csak néznek, kicsit sajnálva. Na, akkor sejthető: az illető azt hiszi engem megvertek, nem is kicsit :))))

Azt hiszem valami nagy felfedezés küszöbén vagyok a párkapcsolataimmal és magammal kapcsolatban. Még nem tudom pontosan mi is ez, de a sok gondolkodás oda vezetett, hogy jelenleg nem tudom elmondani, megmagyarázni azt, miért is kezdtem bele egy-egy kapcsolatba. Mennyi valós indoka volt ezeknek, és mennyi olyan, hogy ne legyek egyedül vagy hogy vadásszak mert megtehetem. Voltak persze olyanok is, akikkel végig jól működött, amely kapcsolatok nem ilyen indokkal születtek, de azok kamaszként voltak, most nem számítanak. Még nem látok tisztán, azon gondolkodom, elmegyek Evelynhez, tisztába tenni a dolgaim. Szerintem még nyáron időt szakítok rá.
Ő egyébként Waldorf sulit csinál Zuglóban, ezt szervezi ezerrel, és én csodálom a lelkesedését, a kitartását és a bevállalósságát.

Azt persze tudom, hogy erősen ki kell lépnem a megszokott dolgaimból ha változást akarok, ez rendben is van részemről. Hisz én nem ragaszkodom a szokásaimhoz, nincs szoros időrendem, sőt percről percre élek. Nem tudom reggel, mit csinálok majd délután. Nagyjából keretet adok a napnak, de ha befut valami más, simán megváltoztatom a terveket ami nem extra sürgős.  Tehát én könnyen elhagyom a komfortzónám, másrészről pedig biztos hogy erősen be vagyok kövülve az életembe.

Érdekes ez a komfortzóna-dolog. Megalkotjuk tudattalanul a határainkat, majd nem lépünk ki a behatárolt világunkból. Mert kényelmetlen vagy félelmetes, idegen. Én mindig unalmasnak tartottam azt, ami megszokott. Értem ezalatt például, hogy egy hétnél tovább sosem jártam ugyanazon az útvonalon suliba vagy haza. Persze ennél is voltak határok, mert 4-5 féle verzió volt az Újpest-Nagykörút vonalon, de ezek is ismétlődtek egy idő után.  A lakást, házat rendszeresen átrendezem, valamit megváltoztatok. De azt hiszem ez is valami komfortzóna-dolog, mert így érzem magam komfortosan, kényelmesen, ha vannak időről időre változások.

A másik dolog, hogy nem tudunk kilépni a megszokott életstílusból, abból a közegből, amibe születünk. Illetve nehezen. Mert a másikat meg kell szokni, felfelé is nehéz menni, nem csak lefelé. Nehéz téma ez, mert nem tudjuk ésszel megmagyarázni mi miért van, több benne a spirituális, kissé elvont, mint hinnénk.
Mi miért van, mi hogyan alakul ilyenné? Pontos, tudományosan megmagyarázható dolgok összessége vagy a tudatalattiban elraktározott mintákból adódó, létrejövő sorsvonalak?
Egy cikk erről, ami a lehető legjobbkor landolt mailként a telefonomon, mikor erről gondolkodtam. Mert véletlenek nincsenek...

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Ha a véleményed nem titok, a neved se legyen az :) Tisztelj meg az aláírásoddal.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...