2014. január 31., péntek

Önbizalom

Egy olyan szó, amit időnként eléggé félreértelmeznek.
Hamis az az önbizalom, ami nagy hanggal, feltűnően viselkedik, másokat kiosztva tetszeleg önfényében.
Másról lesz szó.

Ott kezdődik, hogy a gyerekek legtöbbjében ott van az ős-önbizalom. Mennek, félelem nélkül közlekedve akár a tükörjégen is, csak mi, szülők aggódunk hogy elesnek, ők nem aggódnak.
Ha megszólalunk, visszaszólnak: nem esek el.
EZ önbizalom.
Mert ő ügyes, a veszélyt nem ismerő, magabiztos.
Sok mindenre meg kell tanítani őket, sok dologban meg kell szabni az önbizalom határát, mert vannak veszélyes dolgok. De ha állandóan azt hallja: elesel! vigyázz! megütöd magad! akkor előbb-utóbb félni fog mindentől. A sérülésektől különösen, hisz ha elesik és megüti magát, akkor anya, aki vigaszt nyújt, a vigasztalás mellett sutyorog: "Látod? Én megmondtam. Legközelebb jobban vigyázz, hallgass rám."
"Most sírsz, és én azt szeretem ha nevetsz."
Sok hamis képet rakunk ilyenkor a fejükbe.
Pl. hogy sírni csúnya és rejtegetnivaló, sőt, később vagy fiúknál egyenesen bűn.
Hogy ne szaladj mert elesel, minden sarkon veszély leselkedik rád, támadnak a rossz emberek, gonosz bacik, ronda bogarak, undorító lények.
Persze hogy félni fog, mert még mindig anya az Isten, ő megmondja a tutit.

Mindig azt vallottam, hagyjuk elesni, felkelni, eldönteni neki: fáj-e annyira, hogy babusgassuk érte. Láttam olyat, akinek a gyereke elesett a játszótéren, lett egy horzsolása, de leültette anya a padra, és ott kellett ülni, míg anyuka hazaszaladt betadinért, és lekezelte. Halálos seb volt, én mondom.

Van nekem olyan gyerekem akinek kevés az alap önbizalma, aki úgy áll neki sok mindennek: nem fog sikerülni. Van olyan, aki minden sebet ragasztgat, sőt: ki kellett szúrni egy icipici vérhólyagot az ujján, lássa nincsen benne bogár (nem tudom honnan szedte). Ez utóbbi Livike, érdekes elképzelésekkel. Sebaj, szurkáltam az ujját, nyomtam a vért, beragasztotta, megnyugodott.

Igazi kihívás, annak az anyának, aki önálló és magabiztos gyerekeket nevel(ne).
Nevelne, mert egy idő után a jól és néha keservesen kialakított alapképbe bejön a társadalom. A társak, a nevelők, nagyszülők, és a gyerekben kezd megbomlani az önbizalom. Szerintem az oviban még nem, de iskolában, 2.-3. évfolyam körül már sok esetben igen.
De volt egy ovis példa is, a gyerektársaktól. Kevin nem szerette az alsónadrágot. Felvette a nacit anélkül, úgy volt kényelmes. Minek magyaráztam volna hogy kell az, ha egyszer tudom: kihagyható? De a második ovis napján kinevették a társak, onnan kezdve hordja. Ez egyébként Pesten volt, bár nem hiszem hogy számít. Mert a gyerektársak sehol nem bírják ha valaki kicsit is másféle.

Én úgy látom, hogy nagy vágással előremenjek, rengeteg olyan ember van, akinek az önbizalmát erősen letiporták kiskorában. Akinek még mindig ott nyomul a fejében az anya, a mama, tanító, akárki, és szapulja, ijesztgeti. Ezek az emberek nevelik a következő generációkat, csinálva a rettegők társadalmát.
A rettegőkét, akik azért megpróbálnak helyt állni, de önmagukat nem tudják szeretni, mert arról nem volt szó sosem, csak arról, mi a félelem aktuális kiváltó oka (napsütés, szél, hóesés, cukrosbácsi, kutya, méhecske, futás, fagyi, bármi). Azt tanulták, hogy a szeretés féltésen alapul. Lópikulát!!
Plusz ha meghalt az ős-önbizalom, akkor azt sem hiszi el, hogy lehet őt magát szeretni.
"Ó én mindig elesek! Főzni sem tudok, mindent elrontok. Rendetlen vagyok, megesz a kosz. A kutyák harapósak, félek tőlük. Képtelen vagyok koncentrálni."
Jön a szerelem, és jön a rettegés. Mert szerelmes, mert vágyik, de vajon igazán kölcsönös? Tényleg szeret? De én csúnya vagyok. És ferde a fogam. AZ a másik szebb. Ránézett. Tuti ő kell neki.
De valahogy mégis összejön, szerelem, házasság, gyerek. És folytatódik a rettegés. Ne részletezzük, már szólnak a hozsannák a fejetekben szerintem.
Féltékenykedés, önmaguk hamis bebiztosítása még egy-két-több gyerek által, közös vállalkozással, hitellel, házzal, bármivel. Mindegy, csak a hamis biztonságérzet meglegyen.
Hozzáteszem, ez nemtől független.
Láttam példát mindkét oldalról.

Visszavágtatva az elejére: szerintem ez a fajta gyereknevelés is egyféle erőszak.
Sőt: átkozódás.
Történjen meg.
Lássa meg az a neveletlen izgága gyerek, ki tud mindent jól.
Szinte kezeit tördelve várja: igaza legyen végre.
Felidegesítem, addig, amíg minden önbizalmát elveszítve megsérül, majd hős lovagként megmentem, mutatva: igazam volt, én vagyok az Isten.

Gyereknevelés.
Aki repülni akar, repülni fog. A földön tarthatod egy ideig, de a szárnyát nem veheted el. Tényleg rabmadarat akarsz abból a csodás hangú, szépen szállóból? Olyat, akinek véres a szárnya a kalitkától? Aki majd egy másik kalitkással összekötve az életét, bukdácsol csak, mert a kalitka örökre fogva tartja?
A háború az emberben kezdődik.
Önmagával viaskodik, akit az anyja erre tanított, akinek nem elismerték az erősségeit, hanem gyengítették azokat, hogy méltó tagja lehessen a féllábú-törött szárnyú harcos társadalomnak. Akit betörtek.

Párkapcsolat.
Aki féltékeny, az tényleg azért az, mert szeret?
Biztos?
Vagy a meleg fészek érzést félti?
A tulajdonát félti?
Visszatérve: a gyerekem is tulajdon?
Lerakom a sarokba mint vázát, és ha odébb menne visszarugdosom: ott a helyed, ne mozogj, mert eltörsz!!

Minden szinten szeparálódunk.
Ház, szobák, kerítés, faluhatár, országhatár.
Aki ezeken túl van, nem hozzám tartozik, ellenség.
Félek és féltem a szeretteim tőle.
Idegen.

Biztos?
Biztos csak a mi kutyánk kölyke a jó kutya?

A háború is és a határok is az emberekben kezdődnek.
Akinek van egészséges önbizalma, ki mer mozdulni a határain túlra is, ki meri próbálni milyen az, ha messzebb megy. Ha sérül, akkor önbizalommal, a legjobb flastrommal gyógyul majd meg.



A neten találtam


A gyűjtés Máté Imre könyvsorozatából való, aki a rábaközi hagyományokat foglalta össze művében.. 

1. Leányzó, ha felcseperedtél és nyiladozik szíved, csinoskodjál, csöngetyűzködjél, szépen nézz a legényre.
2. Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata. Vezesd beszédre, szólaltasd meg! Szavai elárulják, mennyit ér, milyen. Ha parancsolgatva szól, tágíts mellőle – nem jó hím, hitvány ember.
3. Te magad mosakodjál naponta, virágzásodkor, naponta többször is. Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán. – Ez a férfira is érvényes.
4. Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását. Keresse kedvedet. Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet!
5. Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit. Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé. Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire.
6. Az ékes szó magában nem sokat ér, ezért kísértsd meg a legényt többször is! Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire szavahihető, mennyire esendő szívű, könyörületes.
7. Ha a legény csak babrál rajtad, orcád ékességére, szemed ragyogására ügyet sem vet, nem kérdi, mint vagy evvel, mint vagy avval, óvakodj tőle, mert nem tégedet akar, csak testet.
8. Ne feküdj füttyre! Akkor se, ha már a fene esz érte, mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát! Csak akivel értelmesen váltod a szót, annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény értelmes és érzelmes. Ilyen kevés akad.
9. Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi. Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának! Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni! A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el. Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett, hogy szolgálná őket.

10. Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!
11. Ne feküdj mosdatlan férfi alá! Ha annyi fáradságot sem vesz, hogy tehozzád tisztán járuljon, méltatlan öled gyönyörére! A piszkos ember nem csak piszkos. Annak lelke is sivár, esze járása pedig egyszerű.
12. A vihorászó férfi nem áhítattal nyúl hozzád. Az vagy éretlen, vagy romlott, vagy barom. Az ilyen neked esik érzéketlenül, nem tud bánni testeddel, nem érti lelked óhaját. Az efféle, ha a legelső volt, kedvedet szegheti örökre! A jóravaló férfi átgondolja, hogy te más vagy, nőstény, de ember, miképpen ő hím, de ember.
13. Templomos meg istenfélő legény nem ugyanaz. A jóravaló férfi benned keresi üdvösségét, általad és veled igyekszik ISTEN-hez!
14. Csalafinta TEREMTŐ lépre csalta teremtményeit! Fene eszi őket, így nemeznek. Mert nem a gyerek iránti vágyért áll meg a nőstény hímjének, hanem azért szaporodik, mert megáll!
15. Szüzességed nem vagyontárgy, nem is harmatos lelked bizonysága. A fehércseléd szűzen is lehet kurva. A szív meg lélek tisztaságán múlik, ez-e, az-e.
16. Ne csúfold legényedet, ha fölsül lábad közén! Ha igen vágyott rád és végre megkap, torkában verhet szíve – bizony csúfra juthat! Ügyetlenség, türelmetlenség is ebbe sodorhatják. Azt követően ha nekirugaszkodik, már előző kudarcának félsze is benne rág. Légy ezért hozzá türelmes, nyugtatgasd szép szavakkal.
17. Ha hetedik izromban sem jut be, az gondra ad okot. Beteg, hitvány, vagy málé.
18. A nagy melák is lehet hitvány, a cingár is fenemód tehetős. Nézd ezért a férfi lábát! Ha izmos lábú, kemény, de nem nagy farú, az jó jel.
19. Inkább másod-harmadmagaddal legyél valódi férfi szeretője, felesége, mint egyes egyedül valamiféle hitványé, mert az nélkülözni tud, mint nőstényt, ennek okáért nem tart sokra. Csak dolgos kezed vonzza, mert tudja, az anyja nem él örökké. Ha mégis nemz, hitvány ivadékot.
20. A háztűznézőbe járó férfit nem azért etetik, mert fognák! Hanem hogy megtudják, milyen evő. A rossz evő, válogatós, turkálós férfi nehéz ember, rossz hím, nem állja helyét sem az asszony lába között, sem a kasza nyelén.

21. Ha csalódtál egy, két, vagy több férfiban, ne rökönyödj meg a férfiállat gyűlöletében!
22. Ha elhagytak, gondold meg, mit hibáztál te magad, ha becsaptak, gondold meg, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e.
23. Sohase általánosíts! Semmiben! Ha egy jóravaló legénnyel mégsem tudtok összegyalulódni, menjetek széjjel békével.
24. Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját, csak ne kapaszkodj, ne csüngj, mert akkor elfut tőled mindvalahány!

2014. január 29., szerda

Bomlás vagy fejlődés?

Mi lenne ha hirtelen minden teljesülne?
Mondjuk apró dolgok, amik a mindennapi életben felmerülnek, hogy de jó lenne ha másképp lenne.
Nézzük az én életem.
Jó lenne ha:
1) megszépülne a házam, de még inkább: egy komfortfokozattal (gáz) emelkedne az infrastruktúrája.
2) ha lenne egy gyorsabb gépem, nem fél óra lenne egy 5 perces netes munka megoldása.
3) lenne kocsim, mert szeretek vezetni és több dolog válna elérhetővé számomra.
4) lenne időm olvasni, gyorsabban fejlődni, elérni azt az ÉN állapotot, amit akarok
5) a testem is úgy fejlődne, mint az elme. Az érés nem egyfajta bomlás lenne. És akkor nem kéne egy hétig derékfájósan közlekednem, mert beszélgetni mertem fél órát a hidegben álldogálva.

1) Elnézem az embereket. Nagyjából tudom ki milyen házban él, milyenek a körülmények, és bizton állíthatom: nem ez a jó-emberség és boldogság forrása.
2) A mostani valamiért nem hajlandó szeretni a játékprogramokat. Újraindul tőlük. Egy másik gép nem tenné, és így is vonzza a kölyköket. Hát még ha lennének rendes, nagy játékok rajta. Nem csak a netes gagyik. Jó ez...
3) Ismerem magam: a boltba is kocsival mennék. Bármilyen indokkal. Esik, fúj, süt a nap, stb. Nem mondom hogy nem kell, de egyelőre elvagyok nélküle is, amit kell, azt meg tudom oldani.
4) A fejlődést nem lehet gyorsítani, megvan minden fázisnak a kifutási ideje, nem lesz egy nap alatt senkiből atomfizikus, és fejlett ÉN sem. Pont annyit olvasok és tanulok, amennyi akkor épp kell. Azokat a könyveket nem lehet gyorsan olvasni, amiket mostanában szeretek, mert minden infónak idő kell a beépüléshez.
5) Ezt simán el kell fogadni, agyalás nélkül. 40 éves leszek, nem tehetem meg a testemmel azt, amit tizenévesen. Fúúúúúj!!! Ezt a mondatot én írtam le?? Oké, azért még ne temessetek :)

Szerintem nem titok, hogy sokat agyalok az élet dolgain. Bár bölcsnek nem nevezném magam, messze vagyok attól, hogy lelki tréner legyek, de azért sokat tanulok minden nap.

Tegnap például azt, hogy nem érdemes azzal foglalkozni amit várok, mert jönni fog (konkrétan áru), nem érdemes a napot úgy alakítani, hogy  nem csinálok semmit mert várok, hanem csinálom amit kell, és majd ha jön, akkor legfeljebb vár rám 5 percet, míg fogadóképes állapotba hozom magam. Mondjuk kezet mosok tésztázás után.
Mert hát képzeljük el: várom reggel 9 órától, és emiatt nem csinálom amit kell, mert bármikor jöhet. Várok, kezdek ideges lenni, minden a várakozásról szól. Szinte vécére sem menni, mert hátha akkor jön, na ez a totál baromság. Este láttam, tényleg buta dolog lett volna, mert nem jött. Majd talán ma.

És még azt, hogy nem szükséges idegeskedni és parázni azon, hogy elfelejtettem valami fontosat, mert pótoltam, nem szakadt le az ég. Az, hogy emiatt rosszá válhatna a napom, az saját döntés lenne. Mert tudatosan azt mondhatom magamnak: ennyi, kibosszankodtad magad, megoldódott, nyugi van, mosoly.

Szerintem ez a napi tanulás, mikor az elmélet átmegy gyakorlatba, és megoldunk ilyen apró dolgokat. Ez a fejlődés egyik formája.

A tervek még mindig olyanok, amilyenek. Nem szeretem előre tervezni a napot, hanem csak élni ami jön. Ez lecke volt, hisz mindig vannak plusz dolgok, amikkel nem számolunk. Tegnap el akartam menni valahová, de itthon maradt a két ovis, mert betegek. Annak örültem, hogy a hétfői váci túrám nem halasztottam keddre, mert nehezen jött volna össze.

Az ilyen apró-cseprő dolgok mellett mindig akad egy-két nagyobb, jelentős élmény is.

Az igazi ÉN élményem a tavaly aug. 20.-i Ákos koncerten volt. Tavalyi évem legjobb napja, sok szempontból. Végleg elszakadtam egy régi élettől, átléptem az újba, ott volt a kapu. Mindegy az, hogy akartam, rég akartam ezt az elszakadást, de ez sem olyan "gyere cipó hamm bekaplak dolog". Megvolt a kifutása.
A MI élmény tegnap, mikor a beteg Lívia elaludt rajtam, és a szívünk együtt dobogott. Feküdt a mellkasomon, mind babakorában, szíve a szívem felett, és ott szuszogott, édesen.

Szóval én nem látom a 40 éves kort a bomlás kezdetének, mondtam már: szeretem a mostani énemet, oké a fizikumra oda kell figyelni, de gondolom azért még van pár szép évem.
És különben is: a bomlás mindig valami másnak a kezdete. mert az anyag sosem vész el, tudjuk már.

Vágyni mindig a többre és elméletileg jobbra? De honnan tudod, hogy ami jónak látszik, az tényleg jó? Nem inkább abból kéne kihozni a legtöbbet és legjobbat ami van? Mert jó naponta ezer liter forró vízben fürdeni, de azt meg kell teremteni valahogy, nem az égből hullik gombnyomásra, ingyen. Mindennek van ára, és van következménye.
A rossz dolgok, amit rossznak gondolsz, mert változást hoznak, mert kibillentenek a normál kerékvágásból, lehet hogy valami szuper jó dolgot hoznak majd, a következő lépésben. Csak fel kell ismerni, miként kell egy helyzetet kezelni és miként lehet jól kijönni belőle.

Nekem mindig érdekes, mikor valakinek a saját helyzete a legüdvösebb, és lenéz azért, mert neked nincs meg, ami neki. Szerinte mondjuk hülye vagy mert így/úgy viselkedsz, öltözöl, élsz, hisz így sosem éred el a kánaánt, ami neki kijutott. És ha nem kell? Ha nekem nem az a végcél? A meleg szar, amibe bele lehet ülni, és evickélni benne, hogy milyen tuti, hisz meleg, szép a színe, és egyébként is. Mindenkinek ilyen van, tehát ez a tuti.
Te csak nézzél ki a szarkunyhó ablakán, örülj hogy a kaki melegít, de én a réten táncolok és röpködök, zsinór nélkül, szabadon. A te életed lufijának pedig erős tartózsinórja van, valaki más kezében. Amit úgy hívnak: megfelelni vágyás. Konvenció. Trágyadomb.

2014. január 24., péntek

Pizzamarketing

Be akarnak húzni mindenféle gagyi dologba.
Nem csak engem persze :)

Felhív a nő a Mester kiadótól, közli hogy ő kicsoda, majd mond egy nem én vagyok nevet.
- Elnézést, xy-t keresem.
- Nem én vagyok, ez téves.
- Önnek mi a neve.
- Higgye el, nem az.
- Van egy nagyon jó ajánlatunk, elmondhatom?
- Nem. Minden jót!
--------
Mert megtéveszt. Amúgy se rabolja az időm, nem nagyon érdekel hogy a telefonmarketing is egy munka, nem kell nekem mindenkivel toleránsnak lennem. Nem veszek részt statisztikai felmérésekben, nem töltök ki teszteket, nem állok meg kérdezőbiztosoknak, és nem hallagatok telefonos ajánlatokat sem. A telefonszolgáltatómtól is erősen szűrve, és a bankomtól is.

De itt a következő: a mailes rángatás.
Kapok egyet, melynek szövege: Renáta üzent neked. Ha meg akarod nézni, kattints ide.
Odakattintok, kicsit mégiscsak érdekel mit akar Renáta (egyet sem ismerek amúgy), de csak a Badoo. Valami himihumi face társkereső, magyarul szexpartner fogó oldal.
Ha regelek, meg is nézhetem Renáta üzenetét, ami már nem is érdekel annyira.
Nem regelek.
Majd ha annyira lecsúszok, akkor saját akaratból regelek, most inkább nem, köszi.

Elképzelem, milyen lenne, ha a szextelefonos bigék is telemarketinggel művelnék a szakmát.
- Jó napot- búgná a telefonba sejtelmesen- Kleopátra vagyok. Fehér cicifix, és zöld macinaci van rajtam, a hajam szőke és zsíros. Érdekelné egy kis délutáni szabadidő eltöltés?
Kedvezményes áron most csak az Öné lehet egy negyed óra velem, amikor is mindent megkap, amit telefonon át lehet.
- Oké, kérek két extra pizzát. Az van?
- Nincs béjbiii, de van egy szuper vastag szám, ami csak a tiéd lehet, direkt neked lövettem bele extra adagot a saját zsíromból! Már nem is virsliszáj, hanem lókolbász!!

Vagy ha már felmerült: felhívna a pizzafutár, és kérdezné nem vagyok-e éhes.
Esetleg felhívna a rövidárus-telemarketinges, nem kell-e gumit cserélni a gyerek nacijában.
Vagy a gyógyszerész!
- Láttam tegnap a fit a boltban. Ráférne némi vitamin, olyan sápadt az a gyerek. Van akciós Z-vitamin.

És folytathatnám.
De ami nagyon gáz, hogy mennyire hülyének vagyunk nézve. Mintha nem tudnánk mit akarunk. Hisz a szexes bigét felhívja aki akarja, és a pizzást is. Én sem megyek oda senkihez:
- Te, olyan pattanásos vagy, itt a névjegyem, hívj fel egy jó szappanért!
Vagy felhívnám találomra az embereket a telefonkönyvből:
- Jó napot! Mosakodott ma már? És tervezi? Tegye ezt az én szappanommal!
Nem, a hátát nem mosom meg!!

Röviden ennyi. Kellemes hétvégét mindenkinek!

2014. január 23., csütörtök

Életkor, hitelesség, döntés--újabb izgalmak

Azt hiszem megint megosztó leszek.
De engem nem zavar :)

Hitelességről írnék még.
Aki nem tapasztal meg valamit, legyen az bármi, az max. kívülálló. Láthat másokat abban a helyzetben, átérezheti, hittel segíthet, ott lehet, kezet nyújthat, őszintén hiszem ezt. De akkor is kívülálló, sosem lesz benne jártas, tapasztalt.
De ne legyünk ennyire magasröptűek, nevezzük el a dolgokat. Legyen mondjuk a szegénység a téma, a nélkülözés. Láthatom napról napra embertársamnál ezt, de amíg nem élem meg mekkora öröm, hogy van étel, addig nem lesz a véleményem hiteles ebben a témában. Sok író és újságíró felismerte ezt már, leszállva a lovukról, megmártózva a különböző sorsok vizében. És persze egy nap vagy egy hét nem egy élet, nem jelent annyit, mint benne élni ténylegesen, de több mint kívülről nézni, és kérdezgetve vizsgálgatni.


Úgy vélem nagyobb ajándék nem sok van, mint az, hogy a dolgok VÁLTOZNAK!! Hogy semmi nem ugyanolyan egy idő után. Azt, akinek az adatik, hogy minden napja ugyanaz, hónapról hónapra, évről évre, az börtönben élőnek látom. De megint magyarázok, ne értsen félre senki. Nem arról beszélek, hogy munka-otthon-férj-feleség-gyerek-taposómalom, mert ez még lehet boldogság forrása, ez mellett még van fejlődés, hanem a problémák görgetéséről. Mert láthatjuk úgy, hogy a "megoldottam ezt, majd jön másik" az gáz, mert szerintem nem az. Én tényleg örülök minden megpróbáltatásnak, főleg azoknak, amiket meg tudok oldani, nem csak félretenni. Mert ezek bizony mind lépcsőfokok.

Felmerült a korábbi írásom kapcsán, ki kell-e mondani ami bánt.
Ki kell. De nem egy bajról szól az élet. Mindennek oka van, a kiszáradt bőrömnek is, és az anyagi gondoknak is. Éppígy a betegségeknek, leszakadt tetőlécnek is. Igen, a mögöttes jelentésről beszélek. De azt megfejteni nem olyan könnyű. Sőt, kínosan nehéz is lehet, főleg ha másnál látod, akit csapások sorozata ér, és képtelenség megértetni, ennek valami egyszerű, központi oka lesz, és nem, nem az Isten haragja mert bármiért is rossz voltál, hanem ennél sokkal földhözragadtabb probléma.
De lényeges, hogy az okot valahogy meg kell találni, a kiváltó okot, és orvosolni. Nem elég a "tabletta", amitől elmúlik a fájdalom, lásd a fogorvos szükségességét, ha lyukas a fogad. Ott sem elég a gyógyszer, mert nem nő be a lyuk. Orvos kell. Ennyi. A problémát a forrásnál kell megoldani, nem az okozatot (pl. fogfájás) megszüntetni. Túlrágtam, pépes már.

Kérdezte valaki, aki nem válaszolt arra, hogy is érti azt a  kérdést: hol élek.
Szívesen megmondom, több nézőpontból is.
Faluban élek, és házban. Alapból városi születésű vagyok, korai éveim a fővárosban éltem le. Ott már vidékinek számítok, itt még városinak. Ez van, de nekem nem számít, hogy ebből az aspektusból nem tartozom sehová sem, mert pont oda tartozom, ahol magamban ÉN vagyok.
Hol élek, azaz miként gondolkodom?
Talán ezt nem kell magyaráznom, annak aki olvas.
Vannak gyermeteg elképzeléseim, vannak kósza álmodozásaim, de ezek megvannak azért mindenhol, csak max. elfojtva. A másik oldalon kemény vagyok, döntéshozó, diktátor. Azután néha engedékeny, rábeszélhető anyuka, mert egyik szerep sem vaskaloda, váltogatni kell őket.
Azt hiszem ahol élek az a valóság, az általam teremtett valóság.
Hogy másnak más a való élet, az nem az én dolgom, tőlem aztán élhet mindenki ahogy akar, ha engem nem akar belevonni abba, amit én nem akarok.
A kérdést egyébként nem vettem bántónak, egyrészt mivel nem tudom milyennek van szánva, a legjobbat feltételezem.
Sok éve megkaptam: naiv vagyok.
Ja.
Még mindig az vagyok, sok mindenben, de akkor is csak nagy szemekkel tudok nézni, miért is bántana valaki, aki nem ismer?? Holott tudom: van ilyen, nem is kevés, és épp a fiammal történik.

Tudjátok mi a rohadt nagy gáz abban az ügyben??
Hogy egyrészt kérdezem magamtól: miért nem látják az ilyen kis ****-k, hogy mennyire fáj annak, akivel történik? Mert marhára nem tudatosak. Azért nem látják.
Hisz még mi felnőttek is nehezen vesszük észre, igaz? De pont tegnap beszéltünk erről azzal a szomszéd csajjal, akivel nézetletérésünk volt, hónapokig haragszomrád állapot, hogy azért mi is bántjuk egymást, gyökerek vagyunk, de aztán csak vége van, és akkor új lap indul.
De ha a gyerekem hazajön, hogy van az osztályában egy gyerek, aki mindenki szerint ilyen meg olyan,akkor arra csak az a válaszom és kérdésem: Te ilyennek látod? Nem? Akkor legyél nyugodtan barátságos vele, akkor is ha a többi lehülyéz. Hisz 5 évig te voltál az osztályodban a kívülálló, és ez neked rossz volt. Akkor annak a másik gyereknek sem jó, igaz? Értjük, mert átéltük. De az a felnőtt, a többi, sok, akinek hazamegy a gyereke, és ilyet mesél, miért mondja azt hogy oké, akkor biztos igazuk van, mert nem zörög a haraszt, akkor inkább ne barátkozz vele.

Azt hiszem sok felnőtt csak életkorában felnőtt.

Szabolcs tegnap hazajött, és közölte: kibékült vele sok mindenki, bocsánatot kértek páran, ami jó, de maradni nem akar. Az a bizalom a suliban és a társakban már nincs meg részéről.

És itt a téma, ami kapcsolódik, bár nem így akartam megírni, de idefolynak a betűk...

A döntés.
Amihez ragaszkodunk akkor is, ha logikátlan, ha az ok amiért született, megszűnik.
Mert mikor meghozzuk azt a döntést, elindul valami, az életünk vonata másik sínen fut tovább, a döntés pillanatától. Nem lehet visszatolatni, nem lehet átugrani a régi sínre.
Ha a döntés megvan, akkor az már maga az új helyzet, csak még várni kell pár napot/hetet míg manifesztálódik. Ez akkor is így van, ha a kétely az emberben gyökeret ereszt: jól döntött-e. Akkor már mindegy. A vonat halad, fék nincs, csak kanyarok, és a következő döntés, a következő irányváltó.


2014. január 22., szerda

Hitelesen

Felmerülhet az írásaim kapcsán, hogy én tökéletesnek hiszem magam, vagy valami megmondó embernek: így kell élni.
Nem így van.
Pont annyi kétely van bennem, mint bárkiben.
Igyekszem tudatosan irtani magamból a kisebbrendűség érzését, az aggodalmakat, egyebeket. Érdekel hová veszik majd fel a lányom, de messze még az április vége mire kiderül, félretettem. Majd foglalkozunk vele, ha kiderül, addig minek??
Aggódom, hogy kevés a fa, tudom, holnap jön, de addig be kell osztani ami van. Ezért örülök, hogy most jó idő van, amíg nincsenek itthon a gyerekek, én elvagyok nélküle.
Mindig játszom az energiákkal, gáz, fa, áram, mikor melyikből van több, azt használom. Vízmelegítésre, főzésre, bár fűtésre a fa van :)


Nem élek párkapcsolatban, de ezen sem kattogok, jól elvagyok magammal, írtam már: szükségem van erre a mostani egyedüllétre, letisztulásra. nem véletlen, hogy ez van, vannak céljaim magammal és a fejlődésemmel kapcsolatban, tisztában vagyok vele: ezért vagyok most egyedül, nem azért mert 5 gyerekkel nem lehet embert találni.

Nem vagyok sovány, mégis meg tudom mondani, miként lehetne lefogyni, kinek milyen módszer segíthetne, ha lelkileg elég erős lenne eldobni a védőbástyáit. Én még nem tudom ledobni őket. De tudom: nem a testem vagyok, nem ettől függ a saját magam előtti megmérettetésem.

Eszembe nem jut panaszkodni ezek miatt, mert sok-sok apró és nagyobb gond ellenére én köszönöm, jól vagyok!

Sírni is szoktam, mert kell az. De mégis tudom miként kell letörölni a könnyeket, átnézni a bajokon, felállni a legnagyobb rúgások után is, és mosolyogni. Sírok, mert bántják a gyerekem, sírok, mert nincs barátja a másiknak, és bántja őt, de ezek a dolgok nemolyanok, hogy veszek egy kiló kenyeret és megoldottam.
Ezekhez idő kell, fejlődés kell, beszélgetések kellenek. És az az ember kell, akiről szól. Nem tudom helyettük megoldani, nem állhatok mellette őrként, nem rángathatok mellé valakit: szeresd! felkiáltással. Van amit nekik kell megoldani, és egyre több ilyen lesz. Bármennyire akarok segíteni, sokszor vissza kell húzódnom, ha nem akarom, hogy huszonévesen kiherélt emberek legyenek, akik egy párkapcsolatot nem képesek összehozni és fenntartani, mert valami rohadtul elcsúszott a nevelésükben.

Nekem nem az a hiteles, aki ugrál egy aerobik edzésen és megmondja mit tegyek, úgy, hogy sosem volt túlsúlyos. Nem hiteles az, aki megmondja hogyan osszam be a pénzem, úgy, hogy sosem volt csóró, és sosem volt gyereke. Nem hiteles az, aki megmondja miként kell rendben tartani egy házat, úgy, hogy nincs pár rendetlen kölyke, tenger egyéb munkája, és nincs semmi lelki nyűgje, amitől legszívesebben csak üldögélne egész nap.
Nekem az a hiteles, aki felett igenis összecsapnak a hullámok, de feláll, rendet vág a káoszban, sőt: élni tud benne. Mégis derűs, mégis rendben van mint ember.

Mikor olyat hallottam régebben: ez vagy az milyen csodás háziasszony, hisz élére van minden állítva, nincs egy porszem sem, ragyog minden, akkor mindig az merült fel: vajon mit kompenzál?? Vajon milyen lelki mocsoktól nem tud szabadulni? Hallottam olyanról is, aki fél délelőttöt eltölt azzal, hogy a pörkölthöz a hagyma elég apróra legyen vágva. Órákat. Ekkora tökéletesség nincs. Terhek vannak, olyanok, amit tologat maga előtt, és kompenzál. Ne értsen félre senki: a lelki mocsok nem azért van, mert mocskosak vagy rosszak vagyunk, hanem olyasmi ez, amit félrenevelő szülők, tanárok, nem jó partnerek, álbarátok, kritikus gyerektársak, felnőttek aggatnak ránk.

Az nagyon nagy baj szerintem, hogy nincs az ember megtanítva arra, miként kezelje a lelki nyűgjeit. Hogy fontosabb a francia forradalom, mint az, hogy mi legyen akkor, ha összecsaptak a hullámok. Vannak jó tanárok, jó pedagógusok  mindenhol, de időből senkinek nem lesz több, mint ami egy napra jut.

A kurva anyátokat!!

Gyermekem, a suliváltás előtt álló 8 éves Szabolcs írt egy levelet a Valakinek. Nem fogom lemásolni, nem tehetem. Arról szól, hogy mennyire szereti, milyen boldog ha láthatja, és most sokkal kevesebbet fogja látni, ami miatt szomorú. Hogy a kislány mennyire szép, és ha hozzá szólt, elpirult.
És tudjátok: tudom ám hogy mindenki ott van ahol lennie kell, hogy azért kerül abba a suliba, mert így kell lennie, de ki kell mondanom: ROHADJATOK MEG KIS KÖCSÖGÖK!!!! Akik miatt ez az egész létrejött, akiknek nincs nagyobb sikerélménye mint mások gyalázása. Nem utállak titeket, mert elég nektek ahogy éltek és amilyenek vagytok, de a KURVA ANYÁTOKAT!!!


Csapongás

Először akkor szembesültem azzal, van amitől hiába rettegünk, ellene tenni nem tudnánk, mikor kiskoromban hallottam a gömbvillámról. A felnőttek felé intézett kérdéseimre nyugtalanító válaszokat kaptam, így onnan kezdve féltem a gömbvillámoktól.
Féltem ha esett, ha villámlott akkor pedig különösen.
Nem sokáig tartott, mivel nem emlékszem hosszan tartó félelemre, rettegésre, gondolom a nem valós veszélytől való félelem lassan elmúlt.
Itt vagyok, tehát eggyel sem találkoztam.
Azt hiszem ha valami különleges alkalmazással, vetítőgéppel megnézhetnénk, hányszor voltunk tudtunkon kívül nagy veszélyben, leesne az állunk.
De ennek fényében sem hiszem, hogy gömbvillám valaha is a közelembe került volna.
Szerintem sokkal valószínűbb, hogy elefántok csalinkáznak a nagykörúton, hogy SWAT egység fékez a ház előtt helikopterek köröznek a házam felett, így akarván lekapcsolni az UFO-kat, vagy megesz egy oroszlán a helyi erdőben.

Már nem félek a gömbvillámtól, sőt, szeretem a viharos időjárást is. Tetszik a természet erejének megnyilvánulása.
Sok minden van, ami ellen lehet védekezni, amit ki lehet kerülni kis odafigyeléssel, tudatossággal, de azt hiszem az időjárás nem ilyesmi. Ha esik, rám is esni fog. A szél? A villám? Konkrétan ide már csapott be. Pár éve volt, két konnektor közt még láttam is az elektromos áthúzást, de csak a bedugott laptop bánta az egészet. És most akkor? Építtessek valami űrtechnológiás védőburkot a ház köré? Vagy menjek a föld alá? Esetleg rettegjek minden viharnál? Baromság.
Szerintem az élet úgy ahogy van lutri, sok minden az úgynevezett szerencsén múlik, de leginkább a hozzáállásunkon. És itt jön az, mikor ez szóba kerül, sok ember azt gondolja, ez hülyeség, mert én igenis pozitív vagyok, mégis annyi baj ér.
Ezen magunk tudunk csak eligazodni, de nagyon fontos minden "bajnál" az önvizsgálat. Mi tettem rosszul, mit kéne másképp, mit éreztem mikor történt, mit érzek az utóhatás miatt?
Önmagunkkal márpedig őszintének kell lenni, különben az egész egy nagy hazug burok. Nem élet.


De most csak csapongok, szóval rögtön arra térek rá, hogy sokféle embert nem értek, bár nem is lehet mindenkit megérteni. Elfogadni és elkerülni igen.
Van többféle sírós.

Van aki sajnálatraméltó arckifejezéssel mászkál, folyton hülyézi, leszólja önmagát, kis nyuszi szerepében vadássza az energiát másoktól. Ő az észrevehetetlen, kicsi, halk szavú, láthatatlan ember. Emiatt próbálják kiszedni a fal mögül, beszéltetni, de ő nem fog. Ezért egyre erősebben próbálják, míg fel nem adják. De amíg próbálják, addig energiát kap, majd mikor abbahagyják, akkor megnyugodva visszatér a csigaházba, és tudja: igaza van, ő nem számít, hisz nem foglalkoznak vele eléggé.

Van, akinek láthatóan jól megy, tele kosárral nyavalyog a bolt előtt, milyen drágaság van, milyen keveset keres, mennyire csóró is ő, közben látod a fotóit a közösségi oldalon: még a sült húst is sült hús körettel eszik, nem ám az van, amiről beszél.

Van, aki megkérdi hogy vagy, majd mire közölnéd: kösz jól, addigra már ontja is rád mennyire beteg, hogy fáj itt, hogy fáj ott, milyen drága a gyógyszer, stb.

Vannak a drámások, akik írtak maguknak egy-két szerepet, és azokat akasztgatják le a fogasról, eseményeknek megfelelően. Mikor valami kis gebasz van, annak a lehető legsötétebb változatát látják, mindennek vége, összedől a világ, felrobban a világegyetem, mert mit tudom én, mondjuk kibicsaklott a lába hazafelé menet. A "most mi lesz velem", "éhen döglök", "kirúgnak", és hasonlóak a kedvenc szövegeik.
Ismertek ilyeneket?
Gondolom igen.

Nézzétek meg, hány ember van a környezetetekben, aki évek óta ugyanazt a galacsint görgeti, a problémái ugyanazok, soha semmit nem old meg. Igaz, él még, de nincs mosoly, nincs vidámság.


Szerintem minden úgynevezett akadálynál több dolgot tehetünk. Egyrészt szép szóval, vagyis hivatalosan intézve megpróbáljuk megoldani, ha nem megy, akkor meg kell kerülni, át kell ugrani, magyarul kitalálni valami mást, megoldani az adott problémát. Mert ha ott állunk, csak nézzük az akadályt, és nem teszünk semmit, mondván a kezünk meg van kötve, akkor az ott is marad. Kivéve az oroszlán, mert ha előtte álldogálsz, előbb-utóbb megesz.
Ritka esetben ő megy odébb.
De szépen beszélni neki?
Nem.
Őt le kell győzni.
Vannak esetek, mikor csak a harc megy, nem a kortesbeszéd.
Egyet kell elsajátítani: felismerni az oroszlánt.

Oké, oké, átváltok valami vidámabb témára, és elmesélem, egyik este elég fáradt voltam, mondtam: képtelen vagyok mesélni, ma ti meséltek nekem. Először nyafi, majd hallhattam három mesét, a három kisebbtől, akiknek még mesélek. Líviáé kicsit követhetetlenül, de lovas és hercegnős volt, Szilié Lego autóról szólt, Szabolcs pedig lovakról mesélt.

Azt hiszem, több dolog biztos az életben a halálon kívül. Az egyik, hogy sosem maradnak a dolgok ugyanúgy. Akinél igen, az gyakorlatilag hulla. Beleült egy helyzetbe, és semerre nem mer mozdulni belőle. Elhaltak a vágyak, rutinszerű minden, a légvétel is csak rutinból megy, reflexből. Itt nemcsak olyanokról beszélek, akik szegények, hanem a másik oldalról is. Van aki a gazdagság burkából nem mer semerre lépni, nehogy rossz történjen. Minden apró kavics szikla neki, minden apró feladat óriási lelki megmérettetés, teher, istencsapása. Mert kibillenti a rutinból.
A félelmek és nemakarom dolgok generálnak. Azt, amiről szólnak. Ideje arra koncentrálni, mit szeretek, és mit akarok.

Zenét is teszek. A fiaim új kedvencét. Meglepő lesz:


2014. január 21., kedd

Suliváltás, megint

Sokszor felmerül, melyik a jobb: a hirtelen döntések, vagy az átrágott, minden oldalról megvizsgált, lehetséges következmények számbavételével meghozottak.
Én ezt nem tudom.
Szerintem nem is lehet eldönteni, mert hol így, hol úgy jó.

Kiránál hirtelen elhatározás volt a suliváltás, Kevinnél vártam pár hetet mire igent mondtam, de Szabolcs itt maradt, a falu sulijában. Mert megvolt rá az oka.
Konkrétan szerelmes valakibe.
Azt mondta, ő nem megy sehová, ő itt lakik, itt jár suliba, ne merjek azon gondolkodni sem, hogy elköltözünk (nincs ilyen terv)
Mostanra viszont olyan a helyzet neki, hogy már nem érdekli ez sem.
Mikor esténként lelkileg kimerült, láthatóan ki van borulva, akkor az elgondolkodtató.
Mondtam neki már hetekkel ezelőtt, menjünk. Ez a helyzet nem fog változni, vállalja hogy sokáig ez lesz, vagy megyünk át.
Egy hete, egyik reggel közölte: döntött, menjünk, már ma.
Mondtam az azért még legalább 2 hét, de oké. Intézem.

Elmesélem azt is, mi a baj.
Az iskolában van egy 3-4 egyedből álló lánytesócsapat, akik a faluszéli putri lakói, rendszeresen tetvesek, és még csúnyák is. Tán a szemétségtől, nem tudom. Lényeg, hogy ezek tetvesnek csúfolják, ha elmennek mellette, akkor fújolnak, hogy "hozzám ért, fúj!!"
Ezt persze mint jó diákok, sokan átvették, így mostanra ő a suli tetves-fúj gyereke, aki valószínűleg szart eszik.
Nos, egyik sem igaz, mert itt tetű sem volt soha, és szart sem eszünk.

Lehet azzal magyarázni, hogy nincs öblítőszagunk, ez pedig az ehhez szokott orrnak talán büdös, de nem vagyunk sem dohos, sem más büdös szagúak. Max. nem illatozunk kilométerekre. De ez mégsem olyan, mintha izzadtszagú, retkes, vagy hasonló lenne.
Egyik sem.
Átlag 8 éves, aki kicsit öntörvényű, megmondja a véleményét, és megvédi magát.
De mostanra besokallt.
Új lappal fog kezdeni, ennyit tudok tenni itt és most érte.
Egyébként hozzáteszem, az óvodás gyerekek és a kisiskolások közt óriási a különbség.
2.-3. osztályra igazi kis köcsögök lesznek egymással, és nem tudom az okát.
Mert azok, akik 3-4 évet együtt járnak az oviba, aranyos kis gyerekek, mitől lesznek hirtelen ennyire mások. Mondhatnám hogy bezzeg az én időmben, de ezt persze nem tudom, mert szerintem a mi sulinkban is volt ilyen.
És visszatérve az öblítőszagra: inkább annak a hiánya, vagy az mellett a rendszeres tetvesség, mint ezeknél a lányoknál?? Akik persze járhatnak iskolába, mert szuper rendszerünk nem engedi, hogy ki legyenek tiltva, amíg ki nem irtja az anyjuk. A tetveket.

*************************************
 Ennyi mára, de azt még elmesélem:

A gyerekszáj rovatom ezzel (is) frissült:
 Lívia:
- A nyálunk mindig sok lesz, és le kell nyelni.
- Ez így van. Miért érdekes?
- Mert egyszer hapciztam, egyszer hánytam. Vajon miért változik mindig?
- (kac-kac) A nyál lenyelése mindennapos, a hányás és tüsszentés nem feltétlenül, ugye?
- Igen Anya, de akkor is furcsa. (mindezt még mindig csupa "t" betűvel: "attol is fulta")

2014. január 17., péntek

Tudni KELL

Vajon miért akar az ember mindent tudni?
Azt hiszem ezzel kezdődik az, hogy felügyelni akarjuk a természetet, állatokat, világot.
Kiszámítható dolgokat akar maga körül majdnem mindenki.
Legalábbis némely dolgokban.

Egyébként közbeszúrom, sok dolog van, amivel nagyon nem tudnék azonosulni, de mindig azt írni, hogy az emberek, mintha én valami más faj szülötte lennék, fárasztó agyilag.
Nem azért írom, hogy felügyelni akarjuk a természetet mert én is akarom, csak így könnyebb.

Szóval ott van bennünk a "mindent tudni akarok" dolog, ami néha jó, sokszor rossz.
Szerintem.
Túl vagyok mostanra pár dolgon, az elmúlt év eseményeiről beszélek.
Tudni akartam, nagyon is, hogy mi lesz most.
Persze nem tudtam meg semmit, csak azt, miben kell változnom, mit kell másképp csinálnom.
Levontam a végső nagy következtetést, más nem is kell.
Hitelesen nem is tud semelyik képzett asztrológus, terapeuta, látnok, akárki bármit is mondani.
Nehéz volt elfogadni, hogy elmegyek, ott a képletem, és a szakember nem mond semmit. Értettem az érveket, hogy az asztrológia nem erre való, később azt is megértettem, miért.
Makacs és konok énem nehezen emésztette ezt, de végül csak sikerült.
Lényeg, hogy egy társas kapcsolatban nem csak én vagyok. Nem lehet előre látni, kivel lesz a következő ilyen egyesülés, emiatt nincs pontos "jóslat". Az asztrológia megmutatja a munka, egészség, meglévő (!) kapcsolatok milyenségét, lehetséges kimeneteleit.
Ettől függetlenül nagyon-nagyon érdekes, hogy egy egyszerű találkozási dátumból mi mindent meg tud mondani, pl.: megbízhatatlan, foglalt, önző, stb., és az ember álla leesne, ha nem tudná: ez lehetséges. Mármint lehetséges ezt látni egy dátumból és egy ember képletéből.


Ez is oda vezet, amit itt közbeszúrtam, hogy nem kell nekünk mindent tudni.
Majd megéljük, ha eljön az ideje.
Azt kell tudni, arra kell nagyon figyelni, mi az, ami változtatandó, mert mint tulajdonság nem üdvös nekünk.
És mivel nem csak ilyenekkel rendelkezünk, mi az ami erősítendő, mert jó ahogy van.
Nem azt kell "tudnom" milyen társat találok, szőkét, barnát, kedveset, stb., hanem azt, ÉN ki vagyok és mi vagyok. Mit akarok, mi az amit semmiképp.
Mert hiába hiányzik a gyerek valaki életéből, nem szabad az első pasihoz lehorgonyozni, aki hajlandó a gyerek projektre.

Direkt nem a saját szeretem-nem szeretem példám hoztam fel, mert nem arról szól.

Mindent tudni akarunk.
Miért kék az ég?
Mi az oka, hogy fényesek a csillagok?
Miért felfelé nő egyik növény termése, miért a föld alatt a másik?
Miért vagyok én barna, más miért szőke?
Képesek vagyunk leszakítani egy virágot, majd eldobni, csak hogy megtudjuk: milyen az illata.

Az a baj ebben, hogy a mindent tudni akarás a felügyelésbe csap át.
Az uralásba.
Nem elég tudni milyen idő lesz, meg akarjuk változtatni.
Ha hideg van az a baj, ha meleg van, az.
Ha van eső az, ha nincs, akkor az.
Ha unalom van az, ha zajlik az élet, akkor égnek áll a hajunk, és pihennénk.
Nehéz úgy élni, hogy elfogadjuk ami most van.
Sőt, nem csak elfogadjuk, hanem azt használjuk, ami épp adódott.
Ha egyedül talál minket a nap, akkor nem unatkozunk, hanem befelé fordulva magunk vagyunk.
Az énnel.
A gondolatokkal.

Mint falun.
Ha esik, bent dolgozunk, vagy az a pihenőnap, ha jó az idő, akkor kint vagyunk.

De a terveink!
A naptáram!!
Mert tervezni kell!
Hisz a napnak kerete kell legyen, másképp széthullik minden!
És ha az időjárás közbeszól??
Követelem, hogy olyan idő legyen, ami nekem jó!!!
Sok példát lehetne még sorolni.
De lehet ez?
Lehet így élni?
Nem lehet.
Nevetséges.
Mindig kell tudni igazodni a világhoz, nem igazodhat az hozzám.
Úszhatunk hegynek felfelé, de a víz arra nem folyik.
Akkor a parton kapálózhatsz, nem haladsz semerre.

Azt hiszem, mint lelkek, mélyedések vagyunk az Univerzum talaján, amit a test, mint eső után maradt víz, kitölt.
Majd felszárad, és megint esik.
A víz ugyanolyan, de nem ugyanaz.
A lélek, a talaj mélyedése ugyanaz, az azt kitöltő víz molekulái nem. Minden adag víz hozzátesz, egy-egy arra járó autó elvesz belőle.
A mélyedések mások.
Nem egyforma az alakjuk, mikor a víz kitölti, ez láthatóvá válik.

Szóval nem kell mindent tudni, nem kell az összes lapot ismerni, és nem kell az, hogy minden készpénz legyen. Igenis kell a küzdelem, a kitartás miatt. Kell a veszteség, az önbizalom miatt. Kell a csalódás, önmagunk mélyebb megismerése miatt, no és emberismeret miatt. Kell, hogy néha megijedjünk, tesztelendő mennyire vagyunk bátrak. Mert nem az a bátor, aki nem fél semmitől, hanem az, aki a félelmei ellenére útnak indul, leugrik a mélybe.

Zene, mert jó:

2014. január 11., szombat

Gólyahír

        Van ez a sok éves műfenyő, amin van már a lombok takarásában szigetelő szalaggal rögzített fadarab hogy mereven álljon a felső része, van a csőbe dugva is valami merevítő cucc (már nem emlékszem micsoda).
Minden évben, mikor elővesszük, megfogadom, jövőre veszek másikat. Azután feldíszítve nem annyira lúzer szegény, kicsit ferde a teteje, de a szigszalagot takarja a lombozat és a díszítés, szóval elmegy. Egészen a jövő karácsonyig, hiyg nemhogy másod, hanem sokadlagos fontosságú. Megvolt a karácsony, kiszolgálta az munkaidejét, vissza a zacsiba, sufniba, és porosodhat megint egy évig. Jön az október december eleje, mikor elkezdik ezeket árulni, akkor egy kósza gondolat: venni kéne. De ennyi, a gondolat elszáll, és eljön a dec. 24.-e, mikor előkerül a csotrogány, és kiderül, kibír még egy karácsonyt.
Lehet, még 20 év múlva is meglesz, mert most sem dobtam ki ünnep után.
        Kicsit néha olyannak érzem magam, mint a Bazi nagy görög lagziban az apuka, akire mindenre egyfajta ablaktisztítót fúj. Sebekre, fejfájásra, meg mit tudom én még mire.
Én a literes aloé gélhez küldöm a kölyköket: égéssel, csípéssel, sebbel, és most összeraktam egy olyan krémreceptet, ami megintcsak mindenre jó, mert jó gyulladt pattanásra, sebekre, kipirosodott orrokra, kisgyerekek önmaguk által törölt, kipirosodott popójára, és még sok másra is, szóval küldöm őket: vagy az aloéhoz, vagy a cinkes krémért.
        Ha meg eltűnik valami, akkor kis keresés utáni: majd meglesz dumát már Kevin is elsajátította. Én rendes akasztják a hóhért érzéssel küzdök mikor ő mondja nekem, pedig tudom hogy mindig működik. Mert majd a következő keresésnél előkerül az előzőleg keresett cucc.
Bírom, hogy dolgok nem tetszenek nekik, de rájönnek: működik, és elkezdik átvenni.
A kajánál nem ilyen egyszerű, de azt megtanultam a sok év alatt, nem kell foglalkoznom azzal, ki mit szeret, és mit nem. Főzöm amit főzök, aki eszi eszi, aki nem, az eszik hideget vagy mást.
Azután kiderül egyszer csak, hogy mégis eszi aki addig nem ette, sőt: "ez nagyon jó!" felkiáltással megesz egy rakatnyit.
      Kevin a legjobb példa erre. Nála tapasztaltam régebben azt, hogy ma ez a kedvence, legközelebb pedig undorító. Most a szilvalekvár ilyen, ami a nyáron fagyasztóba tett szilvából készül apránként.
      Sparhelt szélén áll a lábos, kétnaponta átkeverem, a lekvár pedig keményedik. 4 kiló szilvában van egy marék cukor, és pár nap alatt elkészül. Nagyon jó, finom és sűrű. De eddig lesavanyúzta, és nem kért.
Most elkezdte enni, mert olyan kenyeret kaptak vacsira, és elég éhes  volt ahhoz, hogy megegye. Rájött: nagyon is finom. Amúgy jó ez a lekvárfőzési mód, mert végre olyan lekvárt készítek, amihez:
a) nem kell extra sok energia, mint mikor sütőben 3 napig szárítom
b) olyan, amire régről emlékszem a barátfüle nevű derelyéből, a menzáról.

Képzeljétek: kibújt az első tavaszi gyógynövény, a ragadós galaj. Bár sejtem, mindenhol vannak ilyesmik, hóvirág, és egyebek. Lassan nem csodálkoznék, ha a gólyafészekben lenne valaki.


2014. január 9., csütörtök

Putri-wellness

Mindenkinek, aki elfáradt a hétköznapok unalmas egyhangúságától, változtatna egysíkú életén, vagy csak pár napra feldobná azt, itt a helye.

Amit kínálunk:

*Elhelyezés: ahol tetszik, és ahol hely van. Ágy, egyéb fekvőhely akad, fűtött, vagy igény szerint fűtetlen helyiségben. Értsd: alhatsz a házban, vagy az udvari egyéb fedett, fallal ellátott épületekben. Villany és csukható ajtó mindenhol akad.

*Választható menü (a választék: igen vagy nem, de ez minden nap), 3 fogás minden étkezésnél (evőeszköz, étel, ital). A konyha egyébként tükrözi a modern táplálkozást, a hagyományos ételeket, és az egyéni alkotásokat. Szakácsunk találmánya például a turmixolt hús és gyümölcsleves (külön), melynél a gyermek is megeszi a fehérrépát és karalábét, no meg a nyúlósra főzött meggyet, ha ezeket a zöldségeket/gyümölcsöt egyébként a tányér szélére tologatná. Hidd el, észre sem veszed a különbséget, de megeszed! Természetesen elvárjuk, hogy a közösségi oldalon mindennap becsekkolj, és megoszd a napi különleges menü képét.

*Napi talpmasszázs legókockákkal, fatörmelékkel, macskák által széthordott  műanyag apróságokkal, kavicsokkal. Puha-meleg testmasszázs macskákkal, hideg masszázs papucsmentes gyermeklábakkal. Bevállalósabbaknak háton ugráltatást ajánlok, egyszerre kettő vagy egy nagyobb gyerek által.

*Macskavadászat, célja a legókockák visszaszerzése, mielőtt lenyelné a kis piszok.

*Lelkierő-tréning: 5 éves fiúgyermek rávezetése arra, hogy otthagyja a legóját és felöltözzön. Közben a türelem megőrzése a zen buddhizmus gyakorlásával.

*Sárfitness a három kutya bármelyikének kifutójában. Utána cipőtakarítás, és iszappakolás.

*Lanolinos kézápolás a hegyen (röpke pár száz méteres, felfelé irányuló séta után a birkanyáj simogatása).


*Norvég licensz: erdei step aerobik, melynek során marhára vigyázunk hová lépünk, a sáros, szerte-faágas és szúrós-bokros erdőben, majd a szállónál favágással fejezzük be: ami baltalengetésből, fahasábok ide-oda pakolásából, majd házba hordásából áll.

*Csokoládés arcpakolás: ha megoldod, hogy kibontás és olvasztás után ne tűnjön el, magadra kenheted. Bár lehet, a kisebbek lenyalogatják míg relaxálsz...

*Léleksimogató a "te vagy a legfontosabb személy" érzés növelésével, melyet három kiskorú fog végezni, oly módon, hogy egyszerre kérnek ételt, vécéztetést, mondanak leckét, mesélnek élményt, számolnak be a vágyaikról, hogy Te, kedves vendég, a legfontosabbnak érezhesd magad!! Hisz csak Te létezel, Téged akar mindenki! Ilyen otthon nincs! Ha van, ne ide gyere...

*Műkörömépítés, lakkozás... helyett a valódiak érkezéskor való levágása, napi lefotózása, és a képek közösségi oldalon való megosztása. Ha akarod, ha nem. Ha van ilyen regisztrációd, ha nincs. Megosztjuk a körmeid képét és kész.

Referenciafotók

Ilyet nem találsz nálunk, esetleg a víz részt-homokkal keverve:

 de cégünk reklámarca végigvezet Téged a sárfitness elemein



És tőle jön az a jó kis lanolin...



Én ugyan le nem nyalnám, de hátha valakinek gusztusa támadt...


Egyéni technikákat mi is szívesen eltanulunk


Választható vörös és szürkés színekben:




Örömóda

    Valahogy tavasz lett a lelkemben, valahogy átalakult minden.
Eltűntek a kis sirámok magamban, talán elmondhatom, meggyógyultam, már nem foglalkoztat a múlt, csak a jelen és közeljövő. Mert a távolival még mindig nem vagyok hajlandó foglalkozni.
   Most a felvételi van a nyakunkon, alig 10 nap múlva, de már nem stresszelek. Amit bírtunk megtettük, iskolaváltás, előkészítő, tanulás, satöbbi. Persze még mindig kell készülnie, még gyakorol, tanul, de tudjuk: lesz aminek lenni kell.
   Olyan ez, mint a pénzügyi nehézségek.
Ha visszanézek, mennyi alkalommal volt olyan, hogy azt hittem itt a vég, de mégis volt megoldás. Valami mindig lett, hisz itt vagyok, mindig volt kaja is, és meleg szoba is. Nem mondom, hogy sosem aggódom, de mindig átformálom, mindig inkább az lesz az aggodalomból, hogy megoldást keresek. Tehát ha kilátástalan, abból is van mindig kiút. Én nem hagyom hogy bármi ilyesmi betemessen.
   Azt hiszem mindig egyedül vagyunk.
Ez a felismerés zenehallgatás közben került felszínre, hisz nem valami világmegváltó gondolat, csak most lett teljesen az enyém. Legyen bármennyi kedves, segítőkész, szerető rokon, társ vagy barát mellettünk, mi, a legbelső tudás és mag, mi egyedül vagyunk. Amit én élek át, bármivel kapcsolatban, azt nehezen tudom átadni, hisz más nem én vagyok. Ez nem egy magány, nem rossz dolog, sőt, jó felismerés, mert megmutatja: a legvégén úgyis csak magunkra számíthatunk, a végső megoldások a saját kezünkben és lelkünkben vannak. Ezért kell ezt a bensőt és amivé kívül vált mint ember, ezt szeretni, elfogadni.
Mert megmondhatja bárki a véleményét a dolgainkról, segíthet ha elakadunk, de a végső felelősség mindenképp a miénk.
    Sajnálom azokat, akik nem tudnak felelősséget vállalni az életükért, a döntéseik, érveik a döntéseik mellett gyermetegek, nem bírnak szembenézni a bajokkal, rosszul értelmezik a "majd lesz valahogy" érzést. Sajnálom, de nem lehet mindenkin segíteni. Csak azon, aki maga is változni és változtatni akar. Márpedig akinek a gondjai ugyanazok vagy rosszabbak mint hónapokkal, évekkel ezelőtt, ott valószínűleg ez fog fent állni.
Akik tudják ezt a fajta egyedüllétet, azok is bizonytalanok időnként, de azt gondolom nagy szükség van a kételyre, önmagunkban való bizonytalanságra is, mert átértékelésre és gondolkodásra késztet. Döntést pedig csak ezek alapján lehet hozni, no és megérzés alapján, de ahhoz is kell a magabiztosság.
Két dolog.
Kétely, és magabiztosság.
Nem ellentétek, hanem pont a kételyből épül fel az a magabiztosság, ami szerintem jó.
Kételkedem, átgondolom, bizonytalan vagyok, meghallgatok másokat, ki hogy érzi, gondolja, majd megszületik a magabiztos elhatározás.
  Többek közt ehhez a fajta gondolkodáshoz kellett nekem a mostani egyedüllét, átélni mindenfajta problémát és időszakot egyedül, hogy egy önmagában és döntéseiben biztos nő megszülessen, előlépjen.
Sok társ akad életünk során, sok kedves emberrel vagyunk és leszünk kapcsolatban, sokakra támaszkodhatunk is, hallgathatunk a szavukra, de a MOST-ot és főképp az ÉN-t csak egyedül élhetjük meg teljességében.
   Minden létezőnek megvan a zenéje, az a rezgése, amire rácsatlakozhatunk, átérezhetjük. Nem írtam sosem zenét, nem ismerem milyen az, mikor zeneként szólal meg benned a teljesség és az ÉN. De azt hiszem aki ilyet tud, főképp süketen, az csodás.
A videóban lévő filmet nagyon rég láttam, kerestem később, most véletlen találtam rá. Még gyermektelenül láttam, ültem a szobában, sokszor visszatekerve ezt a részletet, nagyon hangosan hallgatva, tényleg sokszor.
A részlet, ami akkor régen rabul ejtett, 5.20.-nál kezdődik:

   Eggyé válás a zenével, a csillagokkal, vízzel.
A világgal, és benne magaddal.




2014. január 7., kedd

Globális gondolkodás

Időjárás, mert hálás téma, mindenki ért hozzá.
Én nem.
Az előre jelzéseknek sem hiszek, de azért nézem őket minden nap, itt a neten.
Ha a 12 napos előre jelzést nézem, aminek kábé a fele be is szokott jönni (de minden nap változik az adott naphoz képest a 3-4 nap), akkor a hétvégére, tévében ígért "igazi tél" max. reggeli fagyokat ad, nappali 4-5 fokokkal. Ez nem igazi tél, ugye??
Mert emlékszünk a nem 30, hanem csak 5-10 évvel ezelőtti telekre, ahol -15-20 C sem ritka, és hó is jár hozzá.
Én most csak azt akartam kiemelni, hogy az a sok-sok energia és pénz, ami belefolyik az előrejelzésekbe, gyakorlatilag nullát ér, mert 1-2 napra előre a szomszéd Mári néni (kitalált személy, bármilyen nevet írhattam volna) is megmondja, 80%-os pontossággal.
Számomra akkor ért véget ez a fajta hit, mikor egyik évben,nyáron, a nulla esős nyáron, azt mondta Időjós Szilárd, hogy: "Biztos fog esni, mert most már esnie kell az esőnek!!"

Tehát a "kell, mert ideje van", és a "bezzeg az én időmben" nem a természetre ható átkok.
Lehet nyafogni hogy melegszik a légkör, meg ilyenek, és ez a nagy káros anyag kibocsátás miatt van, de igazából ha azt nézzük, hogy a változás az egyetlen állandóan jelenlévő dolog a világban, akkor tudhatjuk, vagy sejthetjük, hogy volt már ilyen a történelem során, és lesz is még. Nem biztos hogy eltolódnak az évszakok, most csak egyszerűen ez van. Ne nyafogj, élvezd hogy kevesebb a  fűtésszámla, nem kell hótaposó után szaladgálni, én meg nyafogok azon, hogy taknyos-nyálkás az udvar, mint olvadáskor.

Egyébként valóban nagy a káros anyag kibocsátás, és felesleges a sok eldobható holmi, de nézzük: telefon kell, mert már megszoktuk, és elérhetőnek kell lenni. A mai mobiltelefonok pedig már a két év hűségidőt sem bírják ki, örülünk ha egyet igen. Javíthatatlanok, mert nem javíthatóra vannak összerakva, mint ahogy a dvd lejátszók, és egyéb kisebb műszaki cikkek sem. Ezekből aránylag gyakran újat veszünk, ritka ha kifogunk egy jobbat. Évek óta téma, hogy egyszerűen a fogyasztói társadalom egy megkreált valami, mert ez nem a mi igényünk, hogy minden 3. hónapban új, jobb telefont szerezzünk, hanem a "régi" tönkre megy, és az új ajánlatokban jobb telefonok vannak. Nem azért cserélem le, mert meguntam, és kell egy olyan, ami megfürdet esténként, hanem azért, mert 3-4 hónap után kezd a szoftver széthullani, de a hardver is hamar megadja magát.
A régi pedig egyszerűen veszélyes hulladék, és a tizedik, játékok közt keringő mobil után már a gyereknek sem adom oda mint játékot, hanem kidobom.

Próbálkoztam sok mindennel, sok-sok hónapon keresztül figyelve, miként tudnék kevesebbet használni ebből vagy abból az energia forrásból, és arra jutottam, hogy nagyjából minddel ugyanott vagyok.
Ha papír zsepit használok, azzal a szemetem növelem (bár én a kályhába dobálom). Ha rongyzsepit, akkor a mosnivalót. Ez nem azt jelenti, hogy feladtam a világmegváltást, de úgy sejtem, van amivel kár küzdeni.

Mert én nem tudom miért jó, hogy nyár végén elégetik a kukorica szárát, hisz azzal jól lehet begyújtani, de tárolni kell. Miért jó elégetni a levágott gallyakat, mivel azzal is begyújtani lehet, és még mindig környezetbarátabb, mint az öregek benzines szokása (ezt annyira nem tudom elfogadni, hogy visítok bentről, de nekik valamiért jó).
Tudom, az elégetett gally és kukoricaszár hamva jó a földnek. De ugyanez kályhából kiszórva is jó, és akkor ott melegített, ahol haszna is volt.
Tavaly nyár végén elkértem a szomszédból, próbaképp a kukorica szárát, és az a gyújtósom. Sőt, szóltam, hogy ne hordja ki az erdő szélére a gallyakat, mert az is nagyon szuper erre a célra. Még két szomszédot megtalálok ezzel idén is, és akkor egész télre elég lesz mindkettő gyújtósféle.

Szóval ha globálisan nézünk körbe,akkor gondolom a januári rendes hó megvan, csak most nem itt, hanem az itteni is New Yorkba ment. Mert a hőmérsékletes vicc: "Ma 35 fok lesz. Ebből 2 Pesten, 3 Szegeden, a többi a kisebb városok közt oszlik el" alapján szerintem mindenből megvan a rendes mennyiség, csak nem mindig ugyanott. De én sem tudós, sem szakértő nem vagyok. A tanácsokat és okosságokat is ingyen osztogatom...

2014. január 6., hétfő

Groundhog day

Ami nekem a filmből többek közt nagyon tetszett, annak ábrázolása, hogy ha túl tökéletes minden, akkor nem jó. Azaz a pasi, akinek minden nap ugyanaz a nap indul, ugyanazokkal a történésekkel, próbálja felszedni a nőt, úgy, hogy kitanulja azt. Mindent úgy csinál, ahogy a nőnek tetszik, előre mondja amit az fog mondani, ő akar a tökéletes férfinak látszani.
De annak ellenére hogy a nő nem tudja mi zajlik, valami gyanús lesz neki, és nem adja meg magát. Sőt.

Mert más módon nem tudom most beilleszteni, link itt.

Ezen gondolkodtam.
Mikor minden teljesen olyan, mint amit én elképzelek, az talán mégsem az igazi. Ebbe belefutottam az elmúlt hónapokban, hisz kivétel nélkül megkaptam minden olyan tulajdonságot a férfiakban akikkel randiztam (2db), amire vágytam. De az, ami olyan jónak tűnt elképzelve, manifesztálódva már nem volt annyira jó.

Tehát én már nem fogok konkrét elképzelésekkel belevágni semmi ilyesmibe, mert nem vezet sehová.
Bár ma, mikor a munkaügyi központban olvasgattam a hirdetőképernyőn a hirdetéseket, elkezdtem fogalmazni (marha unalmas volt, órák óta ott voltunk, bár többször otthagytam, hisz csak kísérő voltam, de mégis, már nagyon pihent agyúvá tett):

Férfit keresek hosszú távra az alábbi feltételekkel:
- 40 körüli életkor (plusz mínusz PÁR év)
- szimpatikus jellem (ilyen kritérium is volt az egyik álláshirdetésben)
- 175 cm feletti magasság (mondjon bárki amit akar,  azért legyen legalább olyan magas mint én)
- anatómiai ismeretek (...)
- jó fizikai adottságok (néha kiveheti a kezemből a fejszét)
- nagy tűrőképesség (5 gyerek, meg a sok állatféle... kell az)
- széles látókör, széleskörű ismeretek (alap)
- türelem (igen, fontos ez is)
- határozottság (no és ez sem utolsó)
- kitartás
- jó kinézet, tetszetős külső (valljuk be, okés az egy fokkal szebb az ördögnél, de vannak határok)
- higiéniai igényesség

és a többi

Mert jutna még eszembe, de azt hiszem ezek a dolgok, mikor ilyen konkrétumok szerepelnek az álomtársról szóló elképzelésekben, az inkább a korábbi csalódásokból eredő elképzelés.
Tehát ha az egyik randis csákó nyitott ajtónál pisilt, akkor a tökéletes az, aki becsukja a wc ajtót? Persze ez alapvető, de nem ezen múlik a világ sorsa. Viszont azt gondolom, olyan hogy tökéletes, soha nem is lesz. Olyan, hogy nekem tökéletes, neked tökéletes, olyan igen.

De nem akartam én ebbe az irányba menni, mert mostanában nem foglalkoztat az, amim nincs, csak a film és a mai program kapcsán jutott eszembe.
Azt hiszem annak kutatása, nekem és másnak mi a tökéletes, mitől lesz mindenben szuper egy kapcsolat, talán nem vizsgálat tárgya. Mert megmagyarázhatatlan.

Visszatérve a filmre, amit még erősen magamévá tettem mint gondolatot, hogy ha belefásulsz az életedbe, akkor nem tudod észrevenni az apró szépségeket, akár a világban, akár a veled történtekben. Amikor úgy érzed, minden utálatos, unalmas, a célodtól olyan messze vagy amennyire lehet, sőt nem is tudod mi a célod, akkor alapos átgondolással nézőpontot kell váltani, kilépni a komfortzónából, pár szinttel lentebb menni, új világot teremtve magadnak.
Mikor minden magadra aggatott véleményt, kritikát, viselkedési mintát levetsz, mikor már nem számít semmi, akkor elkezdesz te MAGAD lenni majd.
Mert teljesen átértékelődik az, ami számít, és ami semmiképp nem fontos.
Ennyi, gondolom annak aki látta, még érthető is volt :))

2014. január 3., péntek

2. fázisú fa és unalmas alkatrészek

A kategorizálás az nagyon megy.
Kevinnek faaprításnál megtanítottam az 1-4.fázis faméreteit, az én olvasatomban. A vékony, 1. fázis-gyújtós, a következő az kicsit vastagabb, a vízmelegítős-főzős fa, és az éjszakai nagy óriások.
Egyszer majd megjegyzi, mekkora fát kell vágni, ha 2. fázis fát kérek 2 ládával :)

----------------------------------------------------------------------------

Szili is kategorizál, csak ő legót. Jön, mutatja az építményt, és közli:
- Ez egy szuper járgány, pedig csupa unalmas alkatrészből van.
Megállt a számban a falat.
- Milyenek a nem unalmas alkatrészek?
- Izgalmasak, mint ez a sárkánykarom.

----------------------------------------------------------

Szabolcs kérdi Szilitől:
- Miért nem építed meg a rakétakilövőt? (amit karácsonyra  kapott legót, még nem rakta össze, hanem minden mást épít az izgalmas alkatrészeiből)
- Mert így is boldog vagyok.

-----------------------------------------------

Líviát foglalkoztatja a reinkarnáció.
- Majd ha meghalok, akkor újra baba leszek.
- Igen, előbb-utóbb valóban.
Máskor:
- Meg akarok halni.
- ??? De miért? Mi baj van?
- Semmi, csak jó lenne babának lenni.
- Oké, akkor tisztázzuk. Nem biztos hogy megint ember leszel (bár szerintem ez nem kérdéses, de kell valami amitől leáll ezzel), lehet hogy darázs. Plusz ha mégis emberbaba lennél, akkor sem biztos hogy ebben a családban születsz újra. Ráadásul még dolgod van mint Lívia baba és Lívia nagylány, szóval ráérsz meghalni. Oké?
- Értem. Oké.
Megint máskor:
- Anya, mikor halsz meg?
- Édes vagy, de nem tudom. Úgy gondolom van még pár évem. Miért?
- Mert ha újra baba leszel, én akarok lenni az anyukád.
- :))))

------------------------------------

Profi számítógép takarító vagyok.
Sűrített levegő spray nélkül elég nehézkes a pucolás belül, pedig pár havonta célszerű. Nekünk 5 éve nem volt rendesen kipucolva, mert mindig csak kinyitottam, kiporszívóztam, fejemet ingatva néztem a port ami a ventillátoroknál maradt, és visszazártam.
Mostanra nagyon elviselhetetlen lett a hangja nagy CPU használat esetén, értsd: már a Honfoglaló játék is sok volt neki, de néha a sima zenelejátszó is.
Előkaptam a porszívót, szétszedtem a gépet és porszívózgattam. Közben gondolkodtam, mivel lehetne megoldani a sűrített levegő hiányát, mert így megint csak hallottnak a csók.
Ó, hát ott van a konyhában az a valami, ami elvileg lefolyók dugulását hivatott megoldani, levegő bepumpálással.
Arra nem jó.
Elindultam, hogy behozom, megpróbálkozom vele, hátha nem kell teljesen leírni, mint használhatatlan szarságot.
A konyha felé van az előszoba, ahol pedig még jobb eszközt találtam.
Igazi szabályozható befúvású, irányítható lágy csövű szerkezetet: a medence lábpumpáját.
1 lábas-3 kezes hadművelet:
Kira fogja a porszívót a gépnél, én a pumpa fúvókáját és az elemlámpát (gyönyörű volt látni az elemlámpa fényében, ahogy a por bemegy a porszívóba, mint a Szellemirtókban a lények), Szabolcs pumpál a lábával.
A gép 5 éve nem volt ilyen szuper-pormentes (akkor volt szerelőnél), és még fogkefét sem küldtem végig a videókártyán, mint ahogy szoktam :)))
A ventillátor hangja?
Álom-halk.

-----------------

Más ilyen jellegű sikerrel is szolgálhatok, mert végre sikerült beállítani a face-like boxokat a blogjaimnál. Mert az oldal rég megvan, ahol beállíthatom, csak a kódot beírva nem működött. Illetve az egyiknél igen, de a többinél nem. Néha megpróbáltam, de nem akart működni.
Már mindent kipróbáltam.
A működő blogból kimásolva a kódot átírtam a másik blog adatait, megváltoztattam ugyanolyanra a sablont, mert ki tudja a bloggernél. Vannak más anomáliák is.
Nos, egyet nem csináltam próbaképp: nem néztem meg a részletes leírást.
Mert egy már sikerült, akkor tudom.
Túúdom, túúúdom...
Nem tudom.
Bár tök logikátlan, de ez van.
Ugyanis nem mint plugin (beépülő alkalmazás) HTML kódot kell kimásolni, ami alap, hanem iframe (keret) kódot.
Voilá: száz  éve sikertelen szarakodás után ez is megvan.
Tehát kedves Sztrapacska (és mindenki)! Ha olvasol, elárulom, azért vagyok olyan profi a gépes dolgokban, mert nincs aki segítsen, hanem nekem kell rájönni mindenre, és így tanulok :))

---------

Ez a film: http://www.youtube.com/watch?v=eUVutWMN6lg
 És itt is:

Ez a teljes film.
Azért másoltam és osztottam meg itt, mert a minap láttam másodszor, és rengeteg jó gondolat született belőle. Tudom hogy ha előre leírom mi lesz a következő bejegyzésben, az sosem valósul meg, de ez most más (Óóóóó!!! Mekkora sablon!! Ez most más :D ).
De tényleg.
Ez egy rohadt jó film, és nem azért mert néhol vicces, hanem azért, mert nagyon nagy gondolatokat indít el. Nagyon más megvilágításba helyezi az unalmas, fásult, rutin életet, és azt, hogy miként lehet kilépni belőle.
Ki fogom a következő bejegyzésekben beszélni, fixen megígérem :))

---

Ezért még most írom meg ezt:
December elején rendeltem 5 db headsetet. Mert 4 olyan ember van, akinek kell, és egy pluszba. hisz jó áron volt, és fuvardíjat sem számoltak. Ki is fizettem. Majd lassan ráébredtem, nem jön. Akkor láttam, 20 nap a szállítási határidő. Oké, ezt megszívtam, de talán karácsonyig ideér. Hisz mailben leírták, hogy dec.16-21.-ig, vagy 23.-án szállítja a futár.
Természetesen nem ért ide.
De dec. 31.-én egy futár az egyik gyerek kezébe nyomott egy borítékot, aláírni semmit nem kellett, én meg néztem mint apáca a szexshopban, ugyanis csak egy volt benne.
Hívom a futárt, kérdem mi az ábra? Semmi, ők kész csomagot kapnak, nem nézik mi van benne. Oké, ez igaz, nem őket kell hívni. Kérdem, tud-e olyan telefonszámot a jól hangzó nevű: Úgyismegveszel céghez, ahol fel is veszik a telcsit??
Nem, nem tud.
Így hát levelet írtam, amire talán válaszolnak, talán nem.


Kedves Tisztelt Cég!!
Megrendeltem 5 azaz ÖT!!!!! darab fülhallgatót Önöktől. Íme a visszaigazolásuk:


*************

Ma, december 31.-én kaptam meg, miután megígérték mailben, hogy 23.-ig kiszállítják. Sebaj, hisz karácsonyra kellett volna a gyerekeimnek (is), de majd megkapják utólag. Viszont a fene vigye el, csak egy darab volt a csomagban!!!
Holott a csomagoláson kívül, a matricán az szerepel, hogy 5x.
Ami nézetem szerint 5 darabot jelent.
Remélem csak bokros teendőik miatt történhetett ez a kínos tévedés, és mihamarabb pótolják a 4 darab fülhallgatómat, vagy visszautalják a *** forintot a bankszámlámra.
A békesség és a hatéves válaszolási-várakozási idő miatt meg is adom: ********


Kedves, törődő gondoskodásukat köszönöm:

P. Henrietta


Persze ott a fogyasztóvédelem, már azzal is megfenyegettem őket, de nem sok esélyt látok. Így aztán mikor az egy darab fülhallgatót látva Kevin megkérdezte mennyibe került, azt mondtam:
- Nem tudom, majd kiderül.
De hozzáteszem, "univerzális fülhallgató mikrofonnal" a neve, és a fülhallgató megvan, az univerzális jackdugó megvan, de a mikrofon nem mikrofon, csak egy valami a zsinóron, nincs funkciója.

2014. január 1., szerda

Pusszantyú az új évre a takarítóknak!! (is)

Hiszi-e valaki, hogy év végén mindennek 100 százalékban rendben kell lenni, különben átvisszük a "gondot" az új évre? Letöröl-e valaki ezért minden egyes porszemcsét, mos ki és szárít-e meg minden ruhát, satöbbi?
Mert én terveztem a mosogatást, bármire megesküszöm, de végül lefújtam.
Feltettem a kérdést, most akkor egész évben mosogathatok?
Tényleg?
Minden nap?
Azt hiszem amúgy is, szóval tök mindegy.
Ez már nem fért bele, és a mosógépben is félig mosott ruha várja a mai napkeltét, hogy folytassam.

A magam malmára hajtva a vizet megmagyarázom ezt a hitfélét.
Magamnak.
Szerintem félreértelmezett, mert nem a takarításnak azon része fontos, hogy minden porszem és ruhadarab (edény) rendben legyen, bár ezeknek is megvan a misztikus, átvitt értelmű jelentősége, hanem az, hogy bent rend legyen és tisztaság. A fejemben, a lelkemben, no és a szívemben.
Én úgy gondolom, ezt szűrtem le abból amit másoknál láttam, hogy aki mániákusan takarít, annak nincs minden rendben ebben a nagy hármasban (gondolat-lélek-szív), és nem agy vagy szívbetegségre utalok :)

De tudjátok mit?
Ezt az utolsó mondatrészt tekintsük semmisnek, mert ezeket azért szoktam odabökni, hogy az esetleges kötözködők se találjanak fogást.
De megszűnt.
Innentől nem magyarázok alapszintig mindent.
Úgyis normális emberek járnak ide, akik értenek.
Akik meg hülyének, lilának és ködösnek tartanak, úgyis továbbállnak.
Nem kell megfelelnem, csak magamnak.
Bár azt hiszem ha még mindig a megfelelni vágyás működtetne, akkor egész más témáim lennének, és nem lógnék ki a sorból.

Akkor a mondat helyesen:
Én úgy gondolom, ezt szűrtem le abból amit másoknál láttam, hogy aki mániákusan takarít, annak nincs minden rendben ebben a nagy hármasban (gondolat-lélek-szív).
Viszont mikor valami nincs a helyén a nagy hármasban, akkor kell a kinti takarítás.
Kell a test rendbetétele, és kell az élettér rendbetétele is.
Azt hiszem a káoszt akkor érzékeljük zűrösen élhetetlennek, mikor a lelki gondok megjelennek. Mikor az első kis elégedetlenség-morzsa előjön önmagunkkal szemben.
Ilyenkor alapos lakás-nagytakarítás és fizikai test-porolgatás kell, és takarítás közben csak a takarításra kell gondolni, mert akkor leszünk a mostban.
Nagy a gáz, ha valakinél kitolódik a mániákus takarítás, és hónapokig, évekig is eltart.
Nagy a gáz, ha valaki csak úgy szól a gyerekeihez, hogy azok rendetlenségét, kosz-behordásást és a többi ilyet emlegeti.

De elég lesz.
Inkább arról, hogy szerencsére az éjszaka nyugis volt, bár este váratlan vendégként Borisz kutya beállított. Ő fél a petárdázástól. Buksi a széltől, Csipi nem tudom mitől. Semmitől, hisz puli.
No mindegy, Borisz jött.
Az ajtó zárva volt, én a fürdőben voltam, mikor hallottam: kopogtatnak.
Ez érdekes élmény nálunk, mert ilyen nincs soha.
Aki bejár az bejön, és ha tudom hogy jön valaki ilyen, akkor nem zárok ajtót.

Végiggondoltam ki lehet.
Tán valaki bejött? Kira hazajött (színházban volt tegnap éjjel) hamarabb?
Jönnek a zombik?
Vagy valamelyik kutya?
Az volt.
Oké, macska elzárás a gyerekszobában (egy van bent, a fix alapmacska, a többi kint éjszakázik, illetve fent a padláson), Borisz nálam. Minden petárdázásnál felkeltett, simogattam, de nem panasz, mert nem az udvarra kellett kimenni hogy megtegyem.
Hogy miért nem jutott eszembe magamtól behozni?
Eszembe jutott, de macska ügyből kifolyólag nem tettem.
Ebből látszik, hogy minden megoldható, megoldódik magától, ha valamiért célszerű.
Amúgy nem volt sok petárdázás, tán 3x10 perc, igaz ez egy nyugis utca nagyjából.
Reggel kiterelgettem Boriszt, igaz a kismacskák ilyenkor már az ajtóban várják a nyitást, de megoldottuk Szabolccsal.

Mivel most szófosásom van, megemlítem azt a face kör-képet, amelyiken az az infó van, hogy aki petárdázik, annak kicsi a kukija.
Szerintetek a petárdázók elolvassák, és eldobják a petárdát a szemetesbe?
" Jajj, csak nehogy kicsi legyen a kukim!" felkiáltással?

Szóval összegezve, én nem mosogattam, tehát egész évben mosogatni fogok, nem petárdáztam, tehát nem lesz kicsi kukim, viszont nem is aludtam sokáig, akkor egész évben aludni fogok??
Na itt az a pont, amikor elmentem teát készíteni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...